|
2021-05-19 23:16:44, szerda
|
| |
| |
Nem és igen
Tombolva zúg a véres fergeteg,
a világ görcsben vonagló beteg,
a nagy Őserdő: az emberiség
kigyulladt már körül s ropogva ég.
Mint erdőben az óriási szálfák,
népek lángolnak, égbecsapó fáklyák.
Vad erdőtűz közt kis tisztás hazánk,
gyilkos nyelvvel csapkod felé a láng,
a parazsat a vihar ráveri
s kapkodnak tűz közé zárt népei.
Se jobb-, se balra, sehol nincs kiút,
halálba jut, ki a körből kifut.
Bent meg, mint gyilkos gázok fellege,
a lelket fojtó kétség lepte be.
Áldott most a szó, ha biztos, s irányt
mutatva zúgó fülekbe kiált,
s az ünnep, melyből Múlt, Jövő s az Ég
üzen e népnek győzelmes Igét...
Áldott ez ünnep is, mert rajta át
népünkkel Isten hallatja szavát.
Rajtunk zúg át a győztes üzenet:
két szó, mely túl zeng a vihar felett.
Négyszáz éven át vár volt és erő,
a sírból hozta e népet elő.
Két szó, de benn lüktet lelkünk, agyunk,
ebből tudta a világ, kik vagyunk,
ez lényegünk, mint fény s hő a napé,
erő, nagyság a sziklafalaké.
Ettől "vastag" a nyakunk még ma is
s lényünk, jellemünk ettől nem hamis.
Múltunk homlokán e két szó ragyog,
nem lephették be poros századok,
ott lobog minden protestáns szíven
e két győztes szó: a NEM s az IGEN!
NEM! - mondták keményen a szirt-apák.
NEM! - protestáltak, s zengett a világ.
E NEM faláról hullt le összetörve
a magát istenítő ember gőgje.
Népeket rázó szó volt ez a NEM
s új medret ásott a történelem.
Meghőkölt tőle, mint ijedt barom
minden rothadt, zsarnoki hatalom.
... Máglyák, bitók, bárhogy rémítenek,
NEM alkuszunk és NEM hajtunk fejet!
Az Ige és a lelkiismeret
parancsol csak, NEM emberistenek!
Lázít a test s a lélek száz sebe,
a zsarnokságba NEM nyugszunk bele,
NEM tántoroghat szennyben és vakon
a világ pokolbéli utakon,
a népeket NEM poshasztják tovább
kegyes csalások, bűnök, babonák,
s NEM tapodnak többé ál istenek
örök emberi szent jogok felett!
Nem kongó frázis: élet volt e NEM,
kemény helytállás, szép történelem.
Máglya, börtön, gályák szöges korbácsa
s élet-halálharc dacos vállalása.
Kurucok, hajdúk e NEM-ből születtek,
s ebből a negyvennyolcas hősi tettek.
S bár jutalmuk könny, rabság, sebre seb lett,
tőlük újult meg s lett nagyobb a nemzet.
De ez a NEM egyben IGENT jelent,
teljes igent mindenre, ami szent!
IGEN, - mondták, ha Isten szava szólt
s adták a pénzt, erőt, s a véradót.
Nem az ajkuk: az életük beszélt
a tettük csupa látható beszéd:
ispotály, templom, nyomdák, iskolák,
magyar zsoltárok, magyar bibliák,
sírból kihozott szép magyar beszéd,
mely vigaszt vitt e földre szerteszét,
s a nép, kit hite éjből fényre vitt,
megtapodta fertelmes bűneit.
Egy lett a nemzet, mint egy nagy család
s megépítette a szétdúlt hazát.
Mint egykor Isten ajkán a Legyen,
teremtő ige volt ez az IGEN,
Krisztusba oltás, s az istentelen
világon vett tündöklő győzelem.
S most, hogy a vihar házunkat veri,
Isten ma is e két szót üzeni.
Két áldott szó, mely biztos és irányt
mutatva népünk fülébe kiált:
... Ki egyedül bölcs, igaz és hatalmas,
te magyar nép, csak az Istenre hallgass,
Neki engedj, előtte hajts fejet:
csak Isten van! Nincsenek istenek!
Az ember: ember, nyomorult és balga,
bármily nagy is, csak nádszál a hatalma!
Éghet a világ, zúghatnak az átkok,
szállhat a szikra, hullhat a zsarátnok,
mondd a világnak: NEM, - bárhogy kínoz.
Az Úr a tízcsapásból is kihoz!
és általvisz pusztán és tengeren,
csak szavára szavad IGEN legyen!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: negyvennyolcas, zsarnokságba, lelkiismeret, sziklafalaké, protestáltak, tízcsapásból, emberistenek, tántoroghat, poshasztják, megépítette, összetörve, kigyulladt, szerteszét, történelem, megtapodta, istentelen, protestáns, krisztusba, helytállás, zsarátnok, népünkkel, győzelmes, fertelmes, jellemünk, általvisz, zsoltárok, meghőkölt, nyugszunk, vállalása, halálharc, szennyben, pokolbéli, nyomorult, születtek, parancsol, nincsenek, véres fergeteg, világ görcsben, nagy Őserdő, óriási szálfák, vihar ráveri, körből kifut, lelket fojtó, győztes üzenet, vihar felett, sírból hozta, magát istenítő, lélek száz, világ pokolbéli, negyvennyolcas hősi, életük beszélt, tettük csupa, Bódás János,
|
|
Offline
